Szerencsések vagyunk, hogy olyan korban élhetünk, amikor szemüveg segítségével lehetőségünk van javítani a látásunkon. Talán a kedves olvasó is feltette már magának a kérdést, hogy vajon évszázadokkal korábban mit használtak a látás javítására, illetve milyen elődei voltak a ma használt szemüvegeknek?
Folytatásos sorozatunkban a szemüveg történetét mutatjuk be, az ókor és a középkor nehézségekkel teli időszakán keresztül eljutva a bifokális-, multifokális- és kontaktlencsék feltalálásáig.

Ninive az ókori Mezopotámia egyik legfontosabb városának számított, és i. e. 2000 körül élte a fénykorát. A városállam romjai között a régészek kvarckristályból csiszolt lencséket találtak, amelyek azt bizonyítják, hogy akkoriban már készítettek olyan eszközöket, amelyek a látás javítására szolgáltak.
A Római Birodalom időszakában a smaragd használata volt divatban az előkelők és a császárok között, többek között a hírhedt Néró császár is smaragdkristályt helyezett a szeme elé, hogy jobban lássa a gladiátorok küzdelmeit. Itt azért fontos megjegyezni, hogy a smaragdkristály inkább arra alkalmas, hogy a napsugárzás ellen védjen, így kijelenthető, hogy Néró a napszemüveg egyik korai változatát használta.

A középkor során gyakran a szerzetesek szeme volt kitéve a legkomolyabb igénybevételnek, hiszen a munkájuk során kódexeket kellett másolniuk. Ez alapján nem meglepő, hogy egy ferences szerzetes, Roger Bacon volt, az, akit a szemüveg feltalálójaként emlegethetünk. Ő volt az, aki rájött arra, hogy vannak olyan lencsék, amelyek nagyító hatással bírnak. Tőle idézek (forrás: vital.hu): „Ha valaki egy olyan kristályból vagy üvegből készült gömbszeleten át vizsgálja a tárgyakat, amelynek magassága kisebb, mint a sugara, e tárgy konvex oldalát pedig a szeme felé fordítja, akkor vizsgált tárgyak számára nagyobbnak tűnnek… Mindezek okán egy ilyen tárgy hasznos eszköz lehet az idős emberek és mindazok számára, akiknek gyenge a látása”.

Az egyház nem igazán örült a haladó eszméknek, így Bacon gondolatai sokáig elméleti síkon léteztek, és nem ültették át a gyakorlatba. Végül Itáliában a 13. század végén Alessandro di Spina mesterember volt az, aki megalkotta Bacon elmélete alapján az első szemüveget. Az első keresztbe foglalt, szem előtt tartott lencséket pedig Velencében készítették el. Elsősorban a gazdagok és a szerzetesek viselték ezeket, egyrészt mivel a lencsét ékkőnek tekintették, és ők engedhették meg magunknak, másrészt a csiszoláshoz akkor még kevesen értettek, így a kiváltságosokhoz jutott el a szemüveg.

A barokk és a reneszánsz időszakában több olyan festmény is készült, ahol a festő szemüveggel ábrázolta a portré alanyát. Tommmaso da Modena freskóit külön is kiemelném ebből a szempontból, több olyan szerzetest is megörökített, akik a könyveiket szemüveg segítségével lapozgatták vagy olvasták. A szerzetesek életéhez a 14. század közepétől már hozzátartozott a szemüveg viselése, és nem véletlen, hogy többek között ezért is lett olyan többletjelentése, miszerint a viselője bölcs és okos ember.

Novemberben folytatjuk.
Mándli optika csapata